2019. április 21.

Amint a vég egyre közelebb merészkedik hozzánk, Kit Harington a Trónok harcában töltött 8 évadára emlékszik vissza az Esquire magazin interjúja által, melyhez a színész eddig még sosem látott személyes képeket osztott meg a nagyérdeművel, melyeket a sorozat forgatásán sajátkezűleg készített.

Haringtonnal az Esquire egy manhattani apartmanban találkozott, melyen ő és Rose Leslie osztoztak, amíg a színésznő a The Good Fight 3. évadát forgatta. Kit a valóságban sorozatbeli karakterénél kevesebb hajjal és szakállal rendelkezik, hétköznapi beszéde jobban hasonlít a királyi angolra, mint Jon Snow északi akcentusára, ezúttal pedig vissza akart emlékezni erre az évtizedre, melyet a pop kultúra egyik kulcsfontosságú részének, a példátlanul bonyolult Trónok harcának szentelt – a barátságokra, kihívásokra, közreműködésekre, a művésziességre, a borzalmas órákra, valamint természetesen a sok sárra. Ehhez segítségünkre egy szépen összeválogatott képgyűjteményt adott a birtokunkba saját iPhone-járól.

Ifjú legények

/ Kit Harington, Richard Madden, Alfie Allen, Belfast, 2009  /

Kit Harington: “Ez a kép a Trónok harca pilot epizódjának legelső felolvasása után készült – az első pilot változatén, melyet senki sem látott. Egy kész katasztrófa volt, amely majdnem a sorozat el-nem-készültéhez vezetett. Ez a kép azután készült, hogy Richard, Alfie és én először találkoztunk azon a felolvasáson. Teljesen friss húsok voltunk még. Ez egy hatalmas lehetőségnek számított: egy pilot az HBO számára. Amerikai tévé, ez elképesztő dolog volt. Nagyon izgalmas dologként emlékszem rá. Végeztünk a felolvasáson, ahol Sean Beannel ülhettünk egy asztalnál. Aznap megismerkedtünk Sophie Turnerrel, Maisie Williamsszel és Isaac Hempstead-Wrighttal is, akkor pedig még mind aprócska kisgyerekek voltak. Emlékszem, Isaac úgy nézett ki, mint egy kiskutyus – annyira kicsi volt. Futva érkeztek meg, és nagyon izgatottak voltak. Emlékszem, ahogy akkor felnőttnek éreztem magam, ám most visszatekintve én is csak egy gyerek voltam még.”

Esquire: A kép úgy néz ki, mint egy ajándék szuvenír.

“Alfie, Richard és én a Wheel of Belfastra ültünk fel. Az a korszak volt, amikor minden városnak be kellett szereznie egy óriáskereket. Mi magunk is olyanok voltunk, akár a gyerekek, amint felszálltunk erre az óriáskerékre, majd elhoztuk ezt a szuvenír képet. Elképesztő most visszatekinteni erre a momentumra, amikor még fogalmunk sem volt róla, mi lesz a műsor sorsa. Csupán fiatal színészek voltunk, akik örültek, hogy dolgozhattak – szó szerint az a helyzet, amikor az egész világ a lábaid előtt hever, mindenféle elvárás nélkül.

Az volt a kezdete a közöttünk kialakult szoros barátságnak. Szerintem azért, mert mindhárman körülnéztünk a szobában, és megláttuk, hogy mi hárman voltunk a műsor ifjai. Három évre rá már elválaszthatatlanok lettünk. Legjobb barátok voltunk. Még most is azok vagyunk.”

Jégvihar

/ Kristofer Hivju szünetet tartva a jeges tavas rész forgatása közben a 7. évadból, Belfast, 2017 /

“Kristofer elképesztő arccal lett megáldva. Szerintem ezen a képen úgy néz ki, mint egy sarkvidéki felfedező. Ő csodálatosan különc, és nagyon-nagyon jó barátommá vált.

David és Benioff általában amikor behozott egy új karaktert a műsorba, megvárták, mit kezd a színész vele, és az alapján, hogy tetszett-e nekik, eldöntötték, hogy meddig maradhat a karakter. Kristofer egy tökéletes példa erre. Tormund csak egy elsuhanó karakter is lehetett volna, aki csak jön és megy. David és Dan viszont imádták, ahogy Kristofer megformálta Tormundot.

Kristofer valójában tényleg Tormund. Nagy, szórakoztató és humoros, mackó ölelést ad, miközben majdnem összeroppantja a bordáidat. David és Dan szeretik, ha valaki jó ember, és jól beilleszkedik.”

Esquire: Beilleszkedésről szólva, azt mondtad, hogy a cast sok estét töltött el a te belfasti hoteledben, a Fitzwilliamben.

“Olyan volt, mintha a közös helyiségünk lett volna! Számomra a Trónok harca forgatása ezt jelentette – bár kultúrát. Sok munka esetében a nap végén mindenki visszatér a saját lakásába. Ott van számukra az életük, a családjuk, a barátnőjük vagy barátjuk otthon várja őket. Elkülönülnek. Ez így is van rendjén, sok munka esetében így működik.

Viszont ha a Trónok harca is ilyen lett volna, akkor nem lett volna olyan, mint amilyen lett. Szerintem részben az tette sikeressé a műsort, hogy egy nagy családként jöttünk ki egymással. Minden új jövevényt örömmel fogadtunk a családba. Egy nagy csapat voltunk. Őszintén boldogok voltunk egymás társaságában. megnevettettük a másikat, törődtünk vele. Felsegítettük egymást, ha valaki elesett. Tíz év leforgása alatt családtagok halhatnak meg, az emberek összeomolhatnak, bármi rossz megtörténhet az életükben. Minden hangsúlyossá válhat egy ilyen bepalackozott környezetben, melybe a híres tévés színészek kerülnek bele. Néha pedig pontosan azok az emberek tudnak segíteni túljutni a nehéz helyzeteken, akik szintén tudják, milyen egy népszerű tévésorozatban szerepelni.”

Divat tanácsok

/ John Bradley tréfa öltözékben, Belfast, 2014 /

“Az e mögötti történet az lenne, hogy az 5. évadban John Bradley karaktere, Samwell Tarly elhagyta a falat, hogy a Fellegvárban tanulhasson, én és Hannah Murray (aki Szegfűt alakítja) pedig úgy döntöttük, megtréfáljuk Johnt, hiszen ő egyértelműen új jelmezt készült kapni. Szóval elmentünk a jelmezesekhez, és megkértük őket, hogy készítsék el a lehető legnevetségesebb öltözéket, ami csak megvalósítható. Viszont nem lehet túl vad, mert akkor nem lenne hihető, csak legyen ésszerű. Ők pedig ezt készítették el, ami csak szimplán túl tökéletesre sikeredett.

Elképesztő, mennyi munkát és időt fektettek bele csak egy tréfába. De ha rátekintünk John fejére, egyértelműen lejön róla, hogy mennyire zaklatott és dühös lett, teljesen bevette az egészet. Arra számítottam, hogy írni fog nekem egy üzenetet, melyben megkérdezi, hogy mi a fészkes fenét műveltek az öltözékemmel? Viszont nem kaptam semmit, így csak Hannah-hoz fordulva annyit mondtam, hogy szerintem őszintén felzaklattuk őt. A jelmez tervezőtől kaptunk megerősítést, hogy teljesen bevette a tréfát.”

Esquire: Meddig kellett várnia, mire megtudta, hogy csak átverték?

“Mi nem tettünk semmit. Meg akartuk várni, milyen messzire is megy el a dolog, felhívja-e az ügynökét, vagy ilyesmi. Ő pedig teljesen csendes maradt, a díszletekbe érkezvén még a trailerében is odaakasztották az öltözéket neki az első napon, mielőtt felfedték volna a tréfát. Még ezek után sem hallottam felőle semmit, így azt hittem, hogy tényleg sikerült felhúznom. Utána én magam kérdeztem meg őt, mire csak annyit válaszolt, hogy soha senkinek nem akart beszélni róla.

Viszont az arckifejezése a képen mindent megér. Nagyon kivolt – ami számomra hihetetlen örömet okoz.

Mind elkezdtük szivatni egymást a forgatásokon. A végcélunk az volt, hogy David Benioffot és Dan Weisst is megtréfáljuk, hiszen ők voltak a legnagyobb szivatók. Ők nagyon keményen tréfáltak. Túl intelligensek, így egy idő után megunták egymás szivatását, így áttértek a színészekre. Még engem is megtréfáltak egy párszor.”

Esquire: Emlékszem, hogy az elején valami hamis forgatókönyvet is adtak neked, amiben elhitették veled, hogy Jon Snow égési sérüléseket fog szenvedni, és az arca a teljes műsor idejére eltorzul.

“Az elég kemény volt. Még az 1. évad idején volt, amikor fiatal színészként csak elindult a karrierem. Fel is hívtam anyukámat vele, hogy le akarják vágni az orrom, és hogy 6 évig egy protézis orrot kell majd viselnem. Jézusom, ezek után már csak egy karakter szerepet fogok játszani! A forgatáson odasétáltam Danhez, és megkérdeztem tőle, hogy ‘oké, akkor mostantól egy égési sérült leszek?’ Ő pedig csak annyit válaszolt, hogy ‘igen, úgy éreztük, hogy a karakter túlságosan Harry Potteres lesz, te pedig túl szép vagy…’ Közben pedig láttam, ahogy David a háttérben majdnem összepisili magát a röhögéstől.”

Dany fiúja

/ Kit Harington Daenerys parókáját viselve; Emilia Clarke, Spanyolország, 2016 /

“Ez a kép Emiliáról Spanyolországban készült, Emilia pedig ragyogóan nézett ki. Számomra ’50-es ’60-as éveket idéz, olyan régi hollywoodi módon. És pontosan ezért készítettem el a képet, mert egy bizonyos időtlen tulajdonság társul Emiliához.

Én, Rose és Emilia évek óta vagyunk legjobb barátok, mégsem dolgozhattam vele egészen a 7. évadig. Ez hosszú idő ahhoz képest, hogy ugyanabban a műsorban szerepeltünk, és hasonló útvonallal is rendelkezünk. Mindketten egyenesen a dráma iskolából érkeztünk, ez volt az első nagy szerepünk, mi pedig szinte tűzzé és jéggé változtunk benne – a két fiatal főszereplő. Mi álltunk a legközelebb egymáshoz azon a szinten, hogy amit az egyikünk átélt, a másik is, viszont mégsem szerepelhettünk együtt a 7. évadig, amikor is együtt sétálhattunk be a díszletbe… emlékszem, hogy az első közös jelenetünk elég bizarr volt. Egymásra néztünk, és csak próbáltunk nem nevetni.”

Esquire: Hogyan váltatok közeli barátokká, ha sosem dolgoztatok még együtt előtte?

“Mindig láttuk egymást a felolvasások alkalmával, viszont a barátságunk a sajtó utakon és a Comic Conokon alakult ki, vagy amikor a forgatásokon kívül találkoztunk. De amikor a sorozat elkezdődött, nagyon ritkán láttuk egymást, mert sosem voltunk ugyanazon a helyen és ugyanabban az időben. Ő külföldi helyszíneken forgatott, én pedig mindig Belfastban.

Emlékszem, amikor először láttuk egymást. Ő is odajött a Fitzwilliam bárjába. Én éppen Rich Maddennel beszélgettem akkor, ő pedig mondta, hogy éppen most találkozott az új Daenerys-szel, és nagyon gyönyörű. Én pedig csak annyit mondtam, hogy ‘tényleg? Én még nem is találkoztam vele.’ Aztán amikor belépett, csak annyit tudtam mondani, hogy ‘wow’. Emilia ténylegesen lélegzetelállító, amikor belép valahova.

Szerintem azért lettünk ilyen jó barátok, mert megértettük, hogy min megy keresztül a másik. Nem akarok úgy hangzani, mintha a világ legszörnyűbb élményét kellett volna átélnünk. De szerintem Emilián kívül soha senki más nem fogja tudni, milyen érzés a Trónok harca részének lenni a mi módunkon. Ez az, ahogyan mi kapcsolódunk egymáshoz.”

Esquire: És mi a helyzet a képpel, amin a parókát viseled?

“Csak szórakoztam egyet. Egy nap unatkozni kezdtem, aztán csak úgy magamra kaptam. Dany parókái gyakran hevertek mindenütt. Ha ez a kép elmond valamit, akkor azt, hogy mennyi időt is kell a sminkesnél töltened.”

Csata sérültje

/ Kit Harington, Saintfield, Észak Írország, 2015 /

“Ezt a szelfit a Fattyak csatája közben készítettem. Csak hogy érthető legyen, 6 szakasz koszt és vért vittek fel rám, a kép készültekor pedig körülbelül a harmadiknál tarthattunk. Elég kényelmetlen volt. A cucc nagy része az arcomon ragadós vér, ami cukor alapú, így vonzza a darazsakat és a legyeket. Ezt a képet szerintem csak azért készítettem, hogy kijelentsem, még csak a procedúra felénél tartok, és már így mennyire koszos vagyok.

Miguel Sapochnik, a rendező szeretett volna elvonatkoztatni a hősies Jon Snow-tól. Jon szinte szörnyeteggé változik, teljesen eltorzul a megjelenése… Szerintem bármikor, amint beléptem a forgatás helyszínére, Miguel elkiáltotta magát, hogy még több vért és sárt tegyenek rám. A dolog egyre csak fokozódott és fokozódott, én pedig elkészítettem ezt a szelfit, hogy kijelentsem, b/sszák meg.

Ezt a részt 2 hétig forgattuk. Hogy bemutassam, mit is jelent ez pontosan, a 8. évadban lévő csatát 6 hétig forgattuk.”

Esquire: A Fattyak csatája részegységeit sorrendben vettétek fel?

“Muszáj volt nekik. Úgy értem, a Trónok harcát sokszor nem sorrendben forgattuk. Kedden lehet, hogy egy 9. részben lévő jelenetet forgattál, szerdán viszont lehet, hogy egy 1. epizódból származót. Ez volt a Trónok harca egyik kihívása, tisztán tartani a fejedben a karaktered útvonalát hogy tudd, pontosan hol voltál és merre tartasz. Nem csak generikus módon kellett színészkedni. Viszont a csatát sorrendben kellett forgatni, mert a sminkeseknek nem mondhattuk azt, hogy oké, most teljesen le kell őt tisztítani, mert egy csata eleji jelenetet veszünk fel. Ez nem így működik.

A képen az arcomon lévő sár és vér csak smink, viszont a nap végére igazi sárral lettem beborítva. Vannak sár szóróik és sárágyúik – néha csak úgy lelőnek sárral, ami mindig szórakoztató. Amikor a nap végén beszálltam a kádba, a víz teljesen feketévé változott a sok sártól. Én pedig csak elképedtem, hogy ez volt aztán a kemény munkanap.

Nem tudom, hogy működik ez más tévéműsoroknál vagy forgatásokon, nem voltam még túl sok helyen. Viszont a belefektetett pénz a műsor forgatásába kerül, senki nem részesül luxusellátásban. A színészek persze mindig kapnak helyet, ahová leülhetnek, mert sokat kell ülniük, de ez általában valami fosi kicsi kabin szokott lenni. A forgatási helyszínekről nem fuvaroznak vissza a traileredbe. Egy hideg, nedves, nyirkos kabinban kell ülnöd egész nap a bosszantó, nehéz jelmezedben.

Most egy kis számítást fogok elvégezni (megnyitja telefonján a számológépet). Szóval a jelemezem 33 fontot (15 kg-ot) nyomott, és egész nap ezt a súlyt kellett cipelnem a vállaimon. 33 fontot 10 órán át.”

Esquire: Ha pedig vizes vagy sáros, akkor még ennél is nehezebb.

“Igen. Aztán még ott van a kardod is, ami 2 kilogram volt, ez szintén hozzáad x fontot ehhez a tömeghez. Ehhez pluszban még magassarkú cipőt is kellett hordanom, mert alacsony vagyok, és néhány embernél magasabbnak kellett tűnnöm, tehát 15 kilót kellett cipelnem magassarkú cipőben. Voltak bizonyos pillanatok egy-két héten, amikor a testem már nem bírta tovább. Viszont amikor már belekerülsz, az izmaid kiépülnek, ami azt jelenti, hogy ez jó kis edzést jelentett minden nap. Tehát nem kellett edzőterembe járnom.

A producerek és a rendezők egészen a limitig terheltek minket. Önmagukat is a maximumig terhelték. Viszont rendelkezik valamiféle folytonos természettel az, amit csináltunk, ami szintén sokat hozzáad a műsor hitelességéhez. Ebben az évben a műsor 8. évadához mindenkinek fáradtnak kellett kinéznie – és mindenki ténylegesen elfáradt. Nemrégiben találkoztam néhány haj- és sminkes sráccal. Besétáltam, rájuk néztem, és csak kijelentettem, hogy milyen jól néznek ki! Ők pedig szintén rám néztek, és csak annyit mondtak, hogy nem, te nézel ki jól! Csak annyit feleltem, hogy ez azért van, mert akkor teljesen kifáradtam. Az utolsó évad végén mindegyikünknek szürke volt az arca. Csontig lefáradtunk, tudod. Viszont ha valakit a limitig terhelsz, akkor abból valamiféle egészen briliáns dolog sül ki.”

Pihenő halálfej

/ Vladimir Furdik Éjkirályként a sminkeseknél szundítva, Belfast, 2018 /

“Ez a kép a 8. évad forgatásán készült. Szerintem elszundított. Ez az egyik hosszú éjszakai csata forgatáson történt. Volt benne valami nagyon furcsa, pihenni egy zöld szobában – pontosabban egy sátorban – az Éjkirállyal, aki viccelődött a körülötte lévő Másokkal. Számomra ez normális, de bárki más számára, aki besétál ebbe a szobába, nagyon bizarr látvány lett volna. Ezeket a részleteket fogom a legjobban hiányolni – a momentumokat, amikor még önmagadtól is megkérdezed, hogy mi a szar is a munkám?

Amikor élőben látod meg a Másokat, ugyanúgy néznek ki, mint a képernyőn. Kék a szemük – mivel egy kontaktlencsét tesznek be, ami nagyon kényelmetlen. A protézisek miatt pedig órákig nem ehetnek. Emiatt péppé zúzott proteint kell inniuk. Bármikor, ha elfáradtam, vagy kiakadtam a jelmezemre és a sminkemre, csak ránéztem Vladimirra, aki az Éjkirályt alakította, és csak arra tudtam gondolni, hogy a kib/szott pokolba is. Ám ők sosem panaszkodtak, mivel mind kaszkadőrök. A színészek panaszkodnak, de ők nem.

Mindig szerettem ezekkel a kaszkadőrükkel dolgozni, és mindig reméltem, hogy ha egy színésszel kerülnek össze, akkor nagyon jók lesznek. Ami más a kaszkadőrökben, hogy ők mindig jókor húzzák ki a kardjukat. Figyelnek rád. Tudják, hogy mit csinálnak. A színészek általában színészkednek, ami néha veszélyes lehet egy-egy jelenetben. Ha éppen egy színésszel alakítasz, aki erősen üt a kardjával, mert el akarja adni a jelenetet, vagy ha lekésel a saját részedről, akkor megsérülhetsz.”

Esquire: Neked is sikerült néhány ilyen ütést rájuk mérned?

“Te kapsz néhány ütést, de a kaszkadőröknek nem számít. Emlékszem, amikor egy kaszkadőrt törött lábbal húzták ki a díszletből, miután 20 lábat zuhant. Ő pedig csak azt kérdezgette, hogy sikerült-e felvenniük a jelenetet.”

Családi portré

/ A Trónok harca túlélő színészei (pontosabban nagy részük), Belfast, 2018 /

“Ez a kép a 8. évad forgatása során készült. Arra már nem emlékszem, hogy mi okból, vagy hogy egy fotósorozat volt-e, esetleg valami jelmezes cucc. Viszont az megragadt, hogy mennyire ritkán történt ilyesmi, hogy ennyien egy helyen voltunk egy időben. Szóval csak eldöntöttük, hogy szükségünk lesz egy családi képre.

Természetesen ez csak egy része annak a sok embernek, aki megfordult a Trónok harcában. Szeretnék egy olyan képet szerezni, amin mindenki rajta van. Ezen a képen csak azok vannak rajta, akik a végéig túlélték, tulajdonképpen a magja a műsornak, egyedül Lena Heady nincs itt valamilyen okból kifolyólag. Nem tudom, hogy miért nem volt ott akkor. Ezt leszámítva ez tényleg egy nagyon boldog kép rólunk. Emlékszem, ahogy megpróbáltam a kép középpontjába kerülni. A fotó túlmutat azokon a fényes, mosolygós arcokon, amelyeket a sajtó turnékon vagy a premiereken húzunk magunkra. Amikor mind a díszletben vagyunk, egy ilyen csapat, mint mi, nagyon ostobák vagyunk, és sokat viccelődünk. Erről a képről meg szerintem bárki megmondhatja, hogy mennyire szeretjük egymást.

Nekem nincsen egy fiatalabb testvérem sem, csak egy bátyám. De hogyha megkérdeznék tőlem, ki az, aki a legközelebb van számomra egy fiatal testvérhez, akkor Isaacet, Maisie-t és Sophie-t említeném meg, már csak a közös élmény miatt is. Hiszen szerintem elég fura látni például egy olyas valakit, mint Sophie, 13, 14 évesből – nem tudom pontosan hány éves volt a műsor kezdetén – egy 23 éves, eljegyzett nővé cseperedni. Amikor kicsik voltak, miközben Alfie-val és Richarddal dohányoztunk, folyton odajöttek hozzánk mondogatni, hogy ne cigarettázzunk. Aztán miközben az évek teltek, 15 éves korukban néha rajtakaptam Sophie-t vagy Maisie-t egy-egy szálat elszívni, én pedig csak mondogattam, hogy nicsak, ki beszélt!

Sophie és Isaac még rajtam is túlnőttek! Minden évben, amikor visszatértünk a forgatásra, egyre magasabbak és magasabbak lettek. Most már nem le, hanem fel kell néznem rájuk. Most ők ütögetnek meg engem a fejemen. Régen én voltam az, aki megütögette a fejüket, vagy összeborzolta a hajukat. Most Sophie borzolja össze az én hajamat.

Minden évben veszítettem el embereket. Richard karaktere a 3. évadban halt meg, a 4. évadban Mark Stanley és Josef Altin karakterei (Grenn és Pyp). Minden évben, amikor elveszítettél valakit, a dolgok megváltoztak. Az emberek jöttek és mentek. Új barátságokat kötöttél, és új csoportok alakultak – a történet egy-egy másik részében találtad magad. Minden évad változott. Búcsú partikat tartottatok azoknak, akik meghaltak. Utána pedig vagy ismét találkoztál velük, vagy nem.

Esquire: A cast kifejlesztett valamiféle búcsú rituálét a távozóknak?

“Nem igazán. Csak ittunk a Fitzwilliam bárjában, vagy elmentünk valahová. Ha fontos részei voltak a műsornak, akkor egy nagy vacsorát tartottunk. Ez az egyik múló része a színészlétnek: nagyon szorosan összefonódsz a színésztársaiddal, aztán elmész. Mintha szerelembe esnél az emberekbe. Nem romantikus fajtába. Szerelembe esel a barátaiddal, aztán egyszer csak már nem lesznek ott. Folyamatosan ez történt a Trónok harca folyamán.

Elég egyedi dolog egy színész számára, ha kijelentheti, hogy végig jelen volt, az első évadtól, vagy az első epizódtól kezdve egészen a 8. évadig. Szerintem csak 8-an vagyunk ilyenek. Kiváltságosnak érzem magam, amiért az egésznek a részese lehettem.”

Esquire: Hogyan fedeztétek fel egymás sorsát az utolsó évadban?

“Csak elküldték a forgatókönyveket, mi pedig elolvastuk. Én nem olvastam el egészen a felolvasásig, mivel szerettem volna csak szimplán meghallgatni. Úgy voltam vele, hogy nincs értelme elolvasni, hogyha hallhatom a színészek hangján is. Szóval az volt az az alkalom, amikor mind megtudtuk az utolsó évad történetét, és a karaktereink sorsát. Szerintem az asztalnál mindenkit megérintett, amikor valaki nem jutott el a felolvasás végéig. Mindenkinek könnyek gyűltek a szemeikben, aztán felnéztünk az éppen távozó színészre, és tiszteletünket tettük előttük.

Szerintem 8 évad után belefárad az ember mindebbe. Pontosan ez az, amikor egy műsornak véget kell érnie. Az emberek mindenféle variációin túljutottunk már, a műsor ennél nagyobbá már nem válhatott. A végére a belső poénok is kifáradtak. Véget kellett érnie.

Én a forgatás utolsó napján hosszú ideig jól éreztem magam, majd amikor az utolsó jelenetemre készülődtem, kissé hiperventilláltam. Amikor pedig kijelentették a forgatás végét, teljesen összetörtem. A megszabadulás és gyász keverékét éreztem, hogy soha többé nem csinálhatom ezt. Nem is igazán Jon Snow-ról szólt a dolog, hanem arról, hogy soha többé nem lehetek ebben a világban, nem érezhetem azokat a szagokat, nem küzdhetem meg azokat a küzdelmeket, nem lehetek többé ezekkel az emberekkel.

De a legfurcsább dolog az volt, amikor kijöttem a díszletből, és elkezdték levenni a jelmezemet, úgy éreztem, mintha a bőrömet szednék le. Olyan volt, mintha még egyszer utoljára megfosztanának ettől a karaktertől. Még mindig pityeregtem, a jelmezes lányok pedig csak azt mondogatták, hogy a fenébe is, szedd már össze magad! Én nagyon színészes módon sírtam. Csak arra kértem őket, hogy várjanak még, ők pedig nem vártak, csak letépték rólam a jelmezt. Azt mondogattam, hogy még búcsút kell mondanom tőle. De már túl késő volt, Jon Snow elment.

Volt valami a kosztüm levételében, megéreztem, hogy soha többé nem lehetek ő. Én pedig szeretem őt. Igazán jól jártam Jon Snow megformálásával!”


Szólj hozzá a bejegyzéshez