2016. május 16. Hírek, Interjú

“Ha az ember ilyen hosszú ideig él teljes titoktartásban, az egyben egy pszichológiai teszt is a többi emberről saját feltételezés alapján. Amire pedig rájöttem, hogy sok ember úgy véli, szorosabb kapcsolat fűzi őt a karakterhez, mint engem.”

Az interjút nehéz volt elkezdeni rögtön a ’tiltott kérdéssel’. Végtére is, Mr. Harington más dolgokkal is el van foglalva, így tiszteletlen dolog lenne csak is kizárólag Deres fattyáról kérdezni őt. Kit ki van merülve – figyelmeztetett az ügynöke.

“Ki vagyok merülve” – erősíti meg a Duke of York’s Színház egyik termében, órákkal mielőtt színpadra lépne Jamie Lloyd rendezésében a Christopher Marlowe adaptációban, a Doctor Faustusban – “A színházban hónapokat készülsz, aztán debütálsz, a feszültség pedig nő, folyamatosan emelkedik estéről estére. Nem hiszem, hogy valaha is elérném a tetőpontot, ezért merültem ki.”

Inkább egy komoly megfázás miatt tűnt legyengültnek, de szerencsére nincs hatással hangjának rezonanciájára és komolyságára. Híres sörénye (amit a legendák szerint nem szokott mosni a Trónok harca forgatása alatt) lófarokba lett kötve a feje tetején (“Ez valójában segíti a beolvadást, hogy kevésbé ismerjenek fel az utcán” – Kit) és egy kör alakú szemüveget viselt, ami szintén segíti az elvegyülést. A valóságban Kit inkább néz ki egy kócos diáknak, mint a szívtipró hősnek, aki minden lány szívét igyekszik elrabolni.

Miután elvégezte a Royal London Central School of Speech and Drama iskolát, 2008-ban Kit Harington egyből a színpadra ment a Nemzeti Színház ‘War Horse’ című darabjába, de a színpadi karrier, amit magának szánt, hirtelen félbeszakadt a világméretű sikereket elérő Trónok harca miatt. De még az HBO sorozata fölötti hatalmas hisztéria ellenére sem volt egy olyan interjúja sem, melyben ne említette volna meg szándékait a színpadra való visszatérésről. Most pedig itt van, egy szobában, smaragdzöld ultra-kényelmes bársonyfotelok és vörös Kartell lámpák között egészséges ételeket fogyasztva, meresztve szemeit felém, ahogy felteszem neki a kérdést, miszerint a Doctor Faustus jelent-e valamiféle stratégiai előrelépést karrierjében.

“Tettem néhány, úgynevezett alkalmazkodó döntést a múltban karrieremmel kapcsolatban. Kiderült, hogy hibák voltak, amiket nagyon megbántam, és sosem szeretnék hasonlókat elkövetni.”

Nehéz megmondani, hogy a katasztrófafilm Popmejire gondolt-e, vagy az inkább színtelen Roland Leighton szerepére a Testament of Youthban, esetleg a thriller Spooksra.

“A Faustus volt a legjobb döntés a számtalan lehetőség közül, melyeket bemutattak nekem. Ösztönös választás volt, hasonló, mint amilyeneket a jövőben is szeretnék meghozni.”

A döntés, amely minden éjszaka rémülten hagyja őt hátra, ahol a pánik legyőzése érdekében ki kellett fejlesztenie egy teljes szertartás-sorozatot:

“Egy feszületet megcsókolok háromszor, csókokat fújok egy kép felé az öltöző szobámban, melyen a szüleim szerepelnek, és a színpadot is megcsókolom háromszor.” – lehetetlen megmondani, hogy csak viccelt-e – “A diagnózis egyértelmű, hiszen látom magamon: Rögeszmés-kényszeres vagyok.” – nevet – “Egész januárban és februárban a szerepre készültem a fejemben, aztán találkoztam a rendezővel, és teljesen ki kellett söpörnöm az ötleteimet. Habár név szerint én vagyok a főszereplő, a játék teljes mértékben együttes munka eredménye, mely a teljes színtársulatot bevonja. Nagyon igényes, mind fizikailag, mind hangilag, és tiszteletteljesen zavaró a hagyományos elvárásokkal szemben.”

Mely részben köszönhető Marlowe eredeti nyelvezetének cseréjének a darab közepén, melyet Colin Teevan kortárs író alakított át. A színpadon előfordul hányás és vér, számos meztelen jelenet, köztük több teljes frontális pillanattal, mely mondjuk nem kapcsolódik a mi hősünkhöz, aki csupán félmeztelenül jelenik meg (amit megengedhet magának, hiszen kifogástalan állapotban van) plusz ha csak egy pillanatra is bár, de leengedi nadrágját is, felfedve hátsóját, mely bőven felér Trónok harcabeli dublőrével az elképesztő szex jelenetben Ygritte-el. (ugyanis Kit bokája akkor el volt törve, és nem tudott járni.)

“Jamie-vel és a társulattal nagyon szoros a kapcsolatunk, ő egy olyan rendező, aki szeret kísérletezni, utasításokat adni, és meglátni, hogyan fejlődnek a dolgok mindenki kreatív hozzájárulásával – a darab futása június 25-én zárul – “és 26-án máris repülni fogok Montrealba, hogy elkezdhessük a ‘The Death and Life of John F. Donovan’ forgatását, amit Xavier Dolan, egy olyan ember rendez, akit mélyen tisztelek, ő egy igazi géniusz. Lehetetlen úgy részt venni ebben a filmben, hogy ne táplálna az ember érzelmeket iránta. A Laurence Anyways egy mestermű, amit jobban szeretek, mint a Tom at the Farmot.”

Lelkes csodálójaként a Coen testvéreknek, Kit Harington azt mondja, Dolan munkáiban is ugyanazt a megkülönböztető jellemzőt találja: annak a lehetőségét, hogy minden egyes film teljesen különböző legyen a másiktól, miközben fenntartják saját, meghatározott és összetéveszthetetlen stílusukat. A filmben Kit egy hírneve csúcsán lévő televíziós színészt fog alakítani.

“Az eredeti ötlettel összehasonlítva Xavier úgy alakítja át a szerepet, hogy rólam szóljon, vagyis inkább a felfogásról, amit a közvélemény ápol rólam.”

Az életét (nem csak a médiában) tönkreteszi egy újságíró, Jessica Chastain, aki szándékosan hamisítja John F. Donovan levelezését egy 11 éves kisfiúval, és közzéteszi.

“Nyilvánvalóan szeretem a filmeket, de nem szoktam sok filmet nézni. Nem szeretek másnak a képzeletébe lépni miközben a saját fantáziám kialakításán dolgozom. Behatolásként élem meg, mint a túlzott mennyiségű munkát. Már így is annyit dolgozom ebben az időszakban, hogy ha jut 1-2 óra szabadidőm, akkor az kizárólag az enyém. Mit csinálok a Duke of York’s Színházon kívül? Edzőterembe megyek, fényképezek, főleg portrékat fekete-fehérben. Semmi rendkívüli.” – Jobban szereti a dokumentumfilmeket a filmeknél, habár tisztázta, hogy ő sosem gondolna arra, hogy rendezzen is egyet – “Talán egyet szívesen rendeznék.”

Egy ideig két forgatókönyvet is készített legjobb barátjával, Dan Westtel.

“Ezek közül az egyik már biztosan be lett fejezve. Elsősorban a Lőpor-összeesküvésre fókuszál, 1605 híres összeesküvésére, amikor is egy csapat angol katolikus eltervezték I. Jakab király felrobbantását teljes kormányával együtt a Parlament hivatalos nyitó ünnepségén annak érdekében, hogy megállítsák katolikus társaik üldözését. Ez egy olyan esemény, amiről minden évben megemlékeznek Angilában, és meglepően eddig még nem készítettek róla egy megfelelő filmet sem. Egy évtizede volt egy televíziós produkció, ami egészen jó volt, de a történet jelentősen eltér a korabeli valósághoz képest – elvégre is ezt volt az első bombás terroristatámadás a történelemben fiatal idealisták keze által. Egy 4 epizódos rövid-sorozatban gondolkodunk, továbbá én alakítanám a cselekmény kiagyalóját, Robert Catesby-t. Nincs más választásom, mivel az ősöm. A másik forgatókönyvünk a ‘A Tale of Two Cities’-ból származik, amit Charles Dickens írt. A történet Párizs és London között játszódik a francia forradalom idején, de a feldolgozás ismét teljesen korabeli. Egy olyan világban, ahol a gazdag 1% vagyona egyenlő a maradék 99% vagyonával, a világ a szakadék szélén áll, a konfliktus drámaian robban ki.”

Annak érdekében, hogy közösen dolgozhassan a forgatókönyvön, Kit és Dan West egy közös házon osztozik Islingtonban.

“Egy igazi ház 5 szobával, melyet a Trónok harcás bevételemből vásároltam. Tisztában vagyok vele, mekkora kiváltság 29 évesen egy ilyen házat birtokolni, amikor gyakorlatilag minden londoni kortársam szerencsésnek érezné magát, ha lehetne egy garzonlakása.”

Zárásképpen pedig visszatérünk a kultikus sorozathoz: ahogy mondtuk, Jon Snow életben van. Kit nem fog többet felfedni. Nem tudja, hogy benne lesz-e a 7. évadban (ami már hivatalosan is az utolsó), és fogalma sincs róla, hogy ki is lehet sorozatbeli karakterének az édesanyja. Megkérdeztem Kitet, hogy az ő Jon Snow megformálása volt-e bármi módon befolyásolva, vagy lesz-e befolyásolva  Geroge R. R. Martin elképzelései alapján a karakterről.

“Őszintén szólva nem hiszem. Az elképzelése Jon Snow-ról kizárólag a sajátja, és nem feltétlenül egyezik az enyémmel.”

Az epizódonként különböző rendezőkkel való munka nem jelentett problémát, mivel a stílust megszabták a producerek, de Kit beismerte, hogy különösen vonzódik Miguel Sapochnik munkájához, aki a Rideghoni csatás részt rendezte. Mi a legjobb emléke a sorozatból?

“Az a három hét, amíg Izladon forgattuk a 2. évadot. Azért, mert az ország gyönyörű, az Északi fény varázslatos, de főleg, mivel ott estem szerelembe. Ha már alapból vonzódsz valakihez, aki aztán a szerelmedet alakítja a műsorban, akkor nagyon egyszerűvé válik szerelembe esni…”