2016. április 01. Interjú, Képek

Kit Haringtont ezúttal a Radio Times Magazin interjúvolta meg, melyből még pár napja megjelent egy rövidke részlet, ám most már végre az egészet elolvashatjuk a megjelent magazin lapjairól. Az eredeti szkennek a galériába felkerültek.

Amikor elkezdted a pályafutásod, mi volt az álmod?

“Az eredeti tervem az volt, hogy végezzek a dráma iskolában, és szerezzek egy szerepet lándzsavivőként az RSC-ben. 17 évesen láttam Ben Whishaw-t a Hamletben, és úgy éreztem, hogy szeretnék Bem Whishaw lenni. Ezért jelentkeztem a Rada-ba… de nem kerültem be. Végül a Centralba mentem el, amíg pedig ott voltam, részt vettem a War Horse meghallgatásán a Nemzeti Színházban, végül csodálatos módon megkaptam a szerepet. Olyan érzés volt, mintha a lottót nyertem volna meg.”

Mennyire fontosak az iskola színdarabok a következő színész generáció képzésében?

“Egy fajta nyomás van jelen az iskolákban, hogy visszatérjenek az alapokhoz – mint például az angol, matek, tudományok – a drámát pedig tragikusan figyelmen kívül hagyják. Pedig segíti a fiatalokat, hogy általa kitörjenek kagylóhéjukból, magabiztosságot és irányt találjanak életükben – ez nem jelentené azt, hogy színészek is lesznek, de nagyszerű kijáratot jelentene a hétköznapokból, de sajnos nincs meg a megfelelő finanszírozás hozzá.”

Körültekintő voltál a tévés drámák melletti korai elkötelezettség miatt a karrieredben?

“Amikor a Trónok harca elkezdődött, nagyon szerencsésnek éreztem magam. Emellett a tévébe is jókor kerültünk bele, amikor éppen nagy változáson ment keresztül.

Minden színész más után sóvárog, de ellustulhat, ha évente mindig ugyanahhoz a karakterhez tér vissza, én pedig egyértelműen ebbe a hibába estem. Egy idő után eljutsz arra a pontra, hogy én egy színész vagyok. Azért lettem az, hogy sok különböző szerepet vállalhassak. A szünetekben pedig minden lehetséges dolgot meg kell tennem. Az évadok közötti időnek olyan megpróbáltatónak kell lennie, amennyire csak lehet. Most hogy így mondom, nem is értem, miért mondtam igent erre a színdarabra!”

Jelen van egy fajta extra nyomás a teljesítésben a kiegészítő profilod miatt?

“Igen! Nem fogok hazudni, nem aludtam túl sokat az utóbbi időben. Rémisztő bebizonyítani magadnak, hogy képes vagy egy szerep eljátszására, amíg a világ – oké, talán A VILÁG szó kicsit túl drámai – arra vár, hogy ítélkezhessen fölötted”

Mennyire más a színpadi munka folyamata?

“Hozzászoktam, hogy a tévés szerepléshez elszigetelve készülök fel – egyedül egy hotel szobában – majd a díszletek közé kerülve körülbelül 15 perc alatt átbeszéljük, hogy mi lesz, aztán meg is csináljuk. Egy színdarab esetében bejössz, és együtt tanulod meg a részed minden szereplővel együtt 5 héten keresztül – együtt vitatjátok meg, együtt fejlesztgetitek, számomra pedig nagyszerű érzés, hogy ismét részese lehetek egy ilyen fajta társaságnak. A tévés és a filmes iparban az idő tényleg pénz, és sajnos az is a legfontosabb dolog.”

El szoktad olvasni az értékeléseket önmagadról?

“Nem tudom, hogy el fogom-e olvasni őket… Hatalmas hatással lehetnek egy 10 hétig futó színdarabra. Lerombolhatják az önbizalmamat, vagy akár még egy f/szfejjé is tehetnek, aki nem gondolkozik többet azon, mit is csinál. Így ha van lehetőségem elkerülni őket, akkor el is fogom.”