2016. március 20. Hírek, Interjú, Képek

Már jó előre kiderült, hogy a március 20-ai, vagyis a mai Sunday Times Magazinban a mi Kit Haringtonunk fog feltűnni egy interjú erejéig, amit Louis Wise készített vele, a képeket pedig Francesco Guidicininek köszönhetjük. A színész Jon Snow égető sorsáról kérdezték, de szívesebben beszélt a Doctor Faustusról, illetve gyors kocsikról.

“Hogy elkészíthessem az interjúmat Kit Haringtonnal, a West Endhez vettem utamat egy teljes oldalnyi kérdéssorral, de valószínűleg csak azzal az egy bizonyos kérdéssel kellett volna érkeznem, és egy órán keresztül ismételgetnem neki. Meghaltál? Meghaltál? Tényleg véglegesen meghaltál? Ez az, amit mindenki tudni szeretne azután, hogy a színész karakterét, Jon Snow-t meggyilkolták a Trónok harca évad fináléjában. De már 10 perce beszélgettünk, és még mindig nem tettem fel neki a kérdést. Ez úgy látszik, zavarba hozta Kit Haringtont, aki végül maga hozta szóba a dolgot.”

-…és befejeztem a Trónok harcát. – említette meg futólag, de elég szándékosan, azonnali bólintással.
-Szép próbálkozás – mondtam neki később – ezt nagyon határozottan jelentetted ki.
-Igen – tette hozzá nyugodtan – Meghaltam.

Harington egy józan, udvarias 29 éves színész, és ezt semmi sem fejezi ki jobban, mint ahogy megválaszolja ezt a kérdést, amit már ki tudja hányadszor hall.

-A dolog nos, az lenne, hogy szerintem visszatérsz.
-Mm-hmm – tagadja semlegesen, ahogyan egy pszichiáter jár a betege kedvében.
-Máskülönben nem láttuk volna azokat a lesifotós képet rólad a múlt hónapokban a díszletek között Észak-Írországban az új évadhoz, ami a következő hónapban kerül adásba.
-Um…- folytatja – Egy holt testet kellett játszanom Észak-Írországban. Csak úgy nem felejthetitek el, hogy meghalt. El kellett játszanom a holt testét. Emiatt egy bizonyos mennyiségű jelentet le kellett leforgatni. Remélem, hogy ettől még mindenki nézni fogja a műsort. De nem, mert Istenem, így, hogy meghaltam, senki sem fogja nézni!”

Az utolsó mondat, csak hogy tisztázzuk, vicc volt. A Trónok harca egy összetett dolog, ami a főszereplők lassú halálának csavarából álló George R. R. Martin fantázia birodalma alapján készült. De Harington egy nagy sokkon fog keresztül menni, mert azt sugallja, hogy ez a mega-sorozat e létfontosságú dolog nélkül is fog működni: a nemes kívülálló, romantikus hős nélkül. Snow elvesztésével mink marad? Három sárkány, három királynő és erőszaktevők tucatjai. Szóval, haladjunk tovább.

-Mennyi jártasságot igényel egy holt test eljátszása?
-Rohadtul jó vagyok holt test eljátszásában – feleli boldogan – Tulajdonképpen most fedeztem fel, hogy milyen jó vagyok benne. Életem legjobb munkái közé tartozik. – Majd egy kis szünet után megkérdezte – Te dohányzol?

A Duke of York’s Színházban vagyunk, ahol Harington egy fajta menedékre lelt, ahol egy új színdarabban játssza a főszerepet, ez pedig nem más, mint Marlowe Doctor Faustusa, egy olyan elkötelezettség, ami miatt be kell ismernie, hogy álmatlan éjszakái vannak. Nem úgy, ahogy elképzelnéd: még így is határozottan jóképű, mint a képernyőn a pre-rafaelita szájával és kócos hajával. Emellett Jon Snow-val osztozik a meleg, mogorva válaszadásban, gyengédségében erős, morális vonalon. De a különbségek tiszták. Például a beszéde: hiányzik karakterének kavicsos északi akcentusa. Emellett Kit káromkodik, dohányzik, és szereti a gyors kocsikat, amik közül Jon Snow-nak egyikhez sem lett volna lehetősége Deresben. A legbiztosabb bizonyíték, hogy Jon Snow túlélte, vagyis előbb-utóbb visszatér, az a bizonyos haj. A show biznisz azt diktálja, hogy ha egy színész felszabadult egy adott szerepből, akkor levágatják a hajukat, ami az adott karaktert megformálta. Ezzel ellentétben Kit tincsei még mindig határozottan meg vannak.

-De szeretem – jelenti ki durcásan, miután kint elszívott egy cigarettát – Túlságosan megszállottja lettem.

Idegesítően a detektív szándékainkra, a haja illik új munkájához. Ez a Faustus feldolgozás egy Marlowe szendvics: az eleje és a vége az eredeti Erzsébet korabeli szöveg, de a közepében modern-kori közjáték figyelhető meg Colin Teevan által. Faustus itt is eladja a lelkét az ördögnek, de itt egy híres bűvésszé válik, hírnévbe és gazdagságba burkolózva. Nem nehéz észrevenni, miért illik a szerep Kitre: ismét egy hős, akit a szíve ügyén tűnődik.

-Engem a hátborzongató, befelé forduló karakterek vonzanak – ismeri be, és ez nem véletlen egybeesés – Néha túl komoly vagyok az életben.

Majd ezután vidáman kijelenti, hogy Faustus egy “beképzelt f/sz”, amit ő jobban élvez. Nekem úgy tűnt, hogy ő inkább a hírnév kritikája miatt szereti ezt a változatot.

-Van benne valami – bólint rá – Szerintem úgy is lehetne jellemezni, mint a “forró k/va híresség, akinek a lelke a pokolban ragad”. Igazából nem is tudom, miért tartom ennyire érdekesnek! Bármely színésznek vagy zenésznek érdekes lehet, akik az életbe lépve megízleltek némi hírnevet. Ez mindenképpen olyan dolog, amiben használhatom a tapasztalataimat.

Harington óvatosan áll hozzá a hírnévhez, így a pletyka lapokban is csak saját elhatározásból szerepel. (Ma lényegében megerősítette, amit a szociális média sejtett egy ideje, hogy az egykori Trónok harcabeli szerelmével, Rose Leslie-vel együtt vannak.)

-Sosem érdekelt igazán a hírnév. Szerintem csábító és izgalmas. Nagyon élveztem, amikor eljött számomra. De ugyanúgy undorítónak is vélem. Ezen a módon eléggé angol vagyok: mentegetőző, és önvádló. Rémes vagyok a talk show-kban, önmagam eladásában. Ez vagyok én.

Ennek ellenére úgy tűnik, mégis elkötelezte magát az üzérkedésben, önmaga eladásában, hiszen mindez alapvető kelléke a vezető névvé válásnak, hogy itt lehessen a Faustusban, vagy a Trónok harcában, vagy más filmekben, amikben eddig láthattuk szerepelni. Tudja, hogy nem érezheti zavarban magát emiatt.

-Tiszteletlen lenne a nézőkkel szemben, hogy ‘nem akarok itt lenni’. Ami kicsit olyan, amit amúgy is csináltam… Nem igazán hiszek az ilyen idegesítő eseményeken való megjelenésben.

A rajongók egy másik kapcsolatot is vélhetnek felfedezni Kit és a darab között, ugyanis Christoper “Kit” Harington Christopher “Kit” Marlowe után lett elnevezve. De mégis úgy tűnik, hogy nem is áll nagy dolog a háttérben. Kit nemrég megkérdezte az édesanyját, Deborah-t, aki drámaíró, hogy miért kapta ezt a nevet, és kiderült, hogy csak tetszett neki a Kit név. Szóval nem olvasott Tamburlaine-t a gyertyafényben, és még sosem látott egy Marlowe darabot sem a színpadon.

Amivel viszont az anyjának tartozik, az a színészet szeretete, legalábbis a színpadi. Kit még mindig emlékszik arra a színdarabra, amit 13 évesen látott, és arra késztette, hogy ő is színészkedjen. Beckett ‘Waiting for Godot’ c. darabja volt, amit annyira megszeretett, hogy rögtön el is játszotta egy barátjával (Kit Vladimirt játszotta).

-Azt hittem, hogy a Wind in the Willows-t fogod mondani.
– Ó, azt is láttam – válaszolta Kit, majd fel is vázolta a produkciót.

Mindenek felett egy lelkiismeretes fiatal férfiként ismertem meg Kitet, aki igyekszik mindig a helyes dolgot cselekedni. Erőteljesen beszél a Mencappel való munkájáról is, a női színészekre nehezedő nyomásról az alakjuk miatt (“Ez rossz!” – jelentette ki), valamint a különböző színészek látogatásáról a menekült táborokban, Észak-Franciaországban.

-Rendben van köveket dobálni Jude Law-ra, amiért ellátogat a táborokba, hogy ‘nézd azt a milliomost ott sétálgatni’. De az viszont jó, hogy a  tudatosságot fokozza. Azok a szegény emberek a purgatóriumban ragadtak. Ezt nem csak önmagáért csinálja, hanem azért, hogy segítsen, fokozza a tudatosságot…
– Értem, de mit is jelent ez a tudatosság, amiről mind beszélünk manapság, és amiért a színészek olyan fáradságosan dolgoznak?
– A hírek gyorsan terjednek. És ha nem hívjuk fel az emberek figyelmét az okos telefonjukon, akkor ezeket az embereket el fogják felejteni. Szerintem ez egy mód, hogy felhasználjuk a média ezen szüntelen duzzasztógátját az emberek segítésére. És erre kéne használnunk, más különben nagy bajt okozhat.

Arról nem is beszélve, hogy ez az interjú is nagy bajt okozhat: csak reménykedhetünk benne, hogy nem fog. És hogy igazságosak legyünk, Kit Harington valójában nem ilyen bíráló. Kötelességtudóan mindig kiengedi a helyes érzelmeit, de néha, ahogy azt észrevehettünk, nem teszi bele teljes szívét. Az erény monoton lehet. Valójában neki is megvannak a rossz szokásai, és meg is adja a megfelelő hangot, hogy felhagyjon ezekkel, ez egyértelmű, de a sorok között olvasva valószínűleg sosem lesz képes rá. Például a dohányzás: túl sokszor gyújt rá egy nap ahhoz, hogy beismerje, mennyiszer. A mi egy órás interjúnkat sem bírja ki anélkül, hogy rágyújtana.

-Szerintem a legnevetségesebb a Pompeji idején volt, amikor a súlyokat szó szerint cigarettával a számban emelgettem. Ami rettenetes, talán nem is kéne elmondanom neked.
– Ezt megkönnyebbülés hallani most, hogy bárki képes megélni csupán avokádón, és lenmagon.
– Csak hogy megjegyezzem, hülye szokás. Ne dohányozz.

Emellett másik szenvedélyei a gyors autók, amiben ő és bátyja közösen osztoznak azóta, hogy gyerekkorukban közösen mentek gokartozni. Most éppen egy BMW M3-a van, de el szeretné adni.

-Nem túl praktikus. Nagyon nagyon rossz hatással van a környezetre. Viszont nem vezetem olyan gyakran, így nem érzek bűntudatot a környezet miatt. Inkább az a baj, hogy annyira alacsony, hogy nem tud rendesen átmenni a fekvőrendőrökön.

Most ezen kuncog, de ragaszkodik hozzá, hogy szerezzen valami sokkal érzékenyebbet, valószínűleg egy Mini Coopert, de a végén úgy is fel fogja adni a gondolatot, hogy lehet gyorsan és biztonságosan vezetni.

Aztán ott van a Trónok harca. Mint majdnem minden sztárja, Kit Harington is megvédi a műsort a kíméletlen szexszel és erőszakkal szemben. Nem riad vissza a nyilvánvalótól: az emberek szeretik az ilyen dolgokat.

-A Trónok harcát néhányan az erőszakért, vagy akár a látványvilága miatt szeretik, és nem utasíthatod őket, hogy nézzenek kevesebbet abból, amit szeretnek nézni. Az atyáskodó lenne. Vessünk egy pillantást a Bosszúállók filmekre: megszámlálhatatlan mennyiségű ember hal meg azokban a filmekben, és érzi valaki is a hatását? Ha a Trónok harcában meghal valaki, akkor az emberek gyászolnak, érzik a veszteséget. Groteszk, rettenetes, és valóságos. Ez a különbség, és szerintem ez a megfelelő irány.
– Szóval a következő évad a gyászról és veszteségről fog szólni?
– Ötletem sincs – vág vissza vidáman, és ami azt illeti, ez egyszer eléggé kétszínűen.