2016. augusztus 16. Fotósorozat, Hírek, Interjú

Kínálatos élve és halva is.

A 2. részben visszatért az életbe, a gonosz Ramsay Boltont saját öklével verte péppé a 9. epizódban. Ez a két momentum bőven elég volt ahhoz, hogy a Trónok harcának Jon Snow-ja lángra gyújtsa a televíziós pop kultúrát. De Snow-nak és az embernek, aki alakítja őt, vagyis Kit Haringtonnak egy teljes évada volt a sorozatban, amire érdemes emlékeznünk – abban sorozatban, ami a legtöbb jelölést kapta az idei Emmy-n, a dráma sorozat kategória védő bajnokaként.

“A Trónok harcában mindig kapsz 2-3 jelenetet egy évadban, amiről tudod, hogy fontos” – mondta a 29 éves angol színész a TheWrapnek, a nemrég befejeződött 6. évadról – “Rájöttem, hogy már papíron ez az eddigi legerősebb évadom, én pedig igazságosan akartam megcsinálni.”

Amit meg is tett, és a folyamat során Jon Snow azon kevés férfiak egyike lett, aki több hatalommal került ki az évad végén, mint amivel nekikezdett. (Ez az évad főleg a nőknek kedvezett a sorozatban.) Az előző évad legvégén Kit karakterét halálra késelték, de a boszorkány Melisandre (Carice van Houten) visszahozta őt a halálból, ami arra késztette Jon Snow-t, hogy feladja az Éjjeli Őrségnek tett esküjét, és vegye fel az otthonukért, Deresért való küzdelmet a gonosz Ramsay Boltonnal szemben. Ez volt eddig a legnagyobb, legmerészebb évada a TV legnagyobb és legmerészebb sorozatának – ellentétben a tavalyi évvel, amikor Harington karaktere hivatalosan meghalt, és titoktartást fogadott, ezúttal viszont szabadon beszélhet róla.

A tavalyi évben ilyenkor próbáltál senkivel se beszélni, ugye?

“[Nevet] Igen. De tudod mit? Igazából eléggé kellemes volt kifogással rendelkezni, hogy ne kelljen beszélnem róla a sajtónak. Kívülről tudtam követni a cirkuszt, ami körülveszi a műsort, de ugyanakkor mégis az egész cliffhanger középpontjában álltam, hogy vajon meghaltam-e, vagy sem.”

Sophie Turner az irodánkba belépve viccelődött, hogy egy igazi fattyú vagy a számára, mert hosszú ideig hazudtál neki a halálodról.

“Nem tudom, miért választottam pont Sophie-t. Annyi ember közül pont őt tévesztettem meg a legjobban. A legutolsók között avattam be a titokba, és tényleg nagyon aranyosan kezelte. Írt egy levelet nekem a műsorból való távozásom miatt, és bevette, hogy nem fogok visszatérni. A díszletek között mind barátként tekintünk egymásra, olyanok vagyunk, mint egy család, és valóban úgy érzem, mintha ő a húgom lenne. Szóval csupán megszívattam őt egy kicsit, ahogy bármelyik idősebb testvér tenné.”

Úgy hallottam, a színésztársaidhoz és stábtagokhoz intézett búcsú beszéded, amit azon a forgatási napon adtál elő, aminek az utolsónak kellett volna lennie, nem tartozik a kedvenc emlékeid közé.

“Nem. Mint színész, sem tartozott a legbüszkébb emlékeim közé. Egyáltalán nem voltam meggyőző. Nem akartam túl nagy beszédet előadni sírva, mert tudtam, hogy újra látni fogom ezeket az embereket a következő évben. Így kissé hanyag munkát végeztem, és biztosan megmondhatom, hogy sokan nem vették be.”

Az évadok között gondolkoztál rajta, hogy a halál és a feltámadás hogyan fog hatni a teljesítményedre? Nyilvánvalóan ez az élmény gyökeresen megváltoztatta Jon Snow-t.

“Igen, gondolkoztam rajta, de ugyanakkor a forgatókönyvet csak az új évad forgatása előtt 2 héttel kapjuk meg. Tudtam, hogy vissza fogok térni, de azt nem, hogy egy megváltozott személyként, vagy mondjuk gonoszként. Így nem tudtam előre felkészülni, ami nehéz volt.

Aztán amikor megkaptam a forgatókönyvet, kiderült, hogy önmagaként tér vissza, a Jonként, akit mindenki ismer. Először kicsit csalódottnak éreztem magam. De ez annál sokkal finomabb. Betekintést nyert abba, mi van a halálon túl, ami nagyon kevés emberrel történt meg abban a világban. Tudja, hogy nincs halál utáni élet. Ami végül arra vezérli őt, hogy rájöjjön ki ő, és mi a feladata.”

Az évad elején majdnem két teljes epizódot egy asztalon fekve töltöttél, holtan.

“Igen, azon az asztalon kellett feküdnöm… Először azt gondoltam, biztos kellemes lesz pár epizód erejéig csak feküdni, de igazából eléggé frusztráló volt. Mindenki sürög-forog körülötted, neked viszont mozdulatlanul kell feküdnöd, meztelenül, heteken át. Egy párszor elaludtam azon az asztalon, felébredve pedig egy Trónok harca világban találtam magam, ami nagyon rémisztő volt.”

Milyen hosszú időt vett igénybe tökélyre fejleszteni a felébredős jelenetet? Csupán kinyitottad a szemed, és levegőért kapkodtál, de mégis eléggé kulcsfontosságú momentum volt ez.

“Nagyon kulcsfontosságú momentum volt, ezért vettük fel vagy ezerszer. Mindenféle lehetséges módon meg kellett csinálnom. Igazuk volt vele, de én nagyon beleuntam.”

A Fattyak Csatája című epizód, ami nagy részben Jon Snow és Ramsay Bolton erőinek az összeütközéséből állt, logisztikai szempontból hatalmas volt. Mik voltak a legnehezebb részek számodra?

“Tényleg egy kész káosz volt felvenni azt az epizódot. Nagyon szépen és meggondoltan vágták össze, de amikor kikerültünk arra a mezőre forgatni, csak akkor jöttünk rá pontosan mit is fogunk csinálni, és el is kellett kezdenünk improvizálni. Néha elég zavarossá vált, csupán a kronológiáját tekintve összerakni, majd hozzáadni az érzelmi utazást is.

Az teljes csatajelenetet néhány szempontból jó móka volt leforgatni, másokból viszont fáradtságos. Nem is kételkedem benne, hogy ezt volt az egyik legnehezebb dolog felvenni a tévés történelem során. Már a helyszíni munkálatok természete is brutális volt. Én pedig mindig sáros voltam. [Nevet] Mindenki más kellemes meleg kastélyokat kap, én pedig valamiféle mezőre kerültem lovakkal eltaposva.”

Évek óta léteztek különböző rajongói teóriák Jon Snow valódi szüleit illetően, és most úgy tűnik, a legnépszerűbb teória valóra vált: az édesanyja Lyanna Stark, Ned Stark húga, édesapja pedig Rhaegar Targaryen. Vannak saját ötleteid róla, mit fog ez jelenteni a továbbiakban?

“Tudom, de nem nagyon szeretek beszélni róla. Ha elmondanám, mi a saját teóriám, akkor néhány ember biztosan szentírásnak fogja venni, mivel én alakítom a karaktert. Ugyanakkor nem találom túl segítőkész dolognak a karakter megformálása során a teorizálást, mert ő nem gondolkozik túl sokat rajta. Ha egy ponton meg tudja az igazságot, ami remélhetőleg meg fog történni, azt nagyon izgalmas lesz eljátszani.”

Szóval, várod már, hogy mikor fog Jon Snow végleg meghalni?

[Nevet] “Igen. De itt egy bizonyos dolog: jelenleg úgy érzem, a biztonságban lévő szereplők egyike vagyok. Talán nem kéne ezt mondanom. A következő évadban meghalhatok, de az előzőben nagyon biztonságban éreztem magam. Mert ha visszatértem a 2. részben, akkor rettenetes történetmesélés lenne, ha megölnének a 4. részben. Így eléggé beképzeltnek éreztem magam ezen évad során.”

Nyilvánvalóan a Trónok harca sokkal népszerűbbé tett, mint színészt, még ha ez azt is jelent, hogy nem vághatod le a hajad, és változtathatod meg a külsőd az évadok között. Mennyire volt jelentős hatása ennek a karrieredre?

“Hatalmas segítség volt. Amikor megértettem, hogy bizonyos módon bosszúsnak kéne lennem amiatt, hogy nem tudok más munkákban részt venni a Trónok harca miatt, és még a külsőmet sem változtathatom meg, az kicsit sok volt nekem. Ha visszamehetnék az időben, és ismét döntenem kéne, hogy részt vegyek-e a Trónok harcában, akkor persze, hogy ismét ugyanígy döntenék. Mivel nagyon sok lehetőség ajtaját nyitotta ki számomra, és olyan módon tett fel a térképre, amiről álmodni sem mertem a dráma iskola folyamán. Imádom ezt csinálni, és nagyon fogom hiányolni, amikor véget fog érni.”

A dráma iskolát elvégezve milyen típusú karriert szerettél volna felépíteni?

“Színházban szerettem volna játszani. Klasszikus színházi képzésen vettem részt. A képernyőn való színészetről egyáltalán semmit sem tanultam, ahogy azt nem teszed a brit dráma iskolákban. Így azt képzeltem el, hogy talán kapok egy mellékszerepet az RSC-ben, vagy egy munkát a Nemzeti Színházban, vagy London bármelyik másik nagyobb színházában. Ez volt a tervem – csak dolgozni, és dolgozni, aztán meglátni, túlélem-e.

De ezt nem láttam előre. Tényleg nem.”