2017. június 30. Interjú, Trónok harca

A TIME a Trónok harca sztárjával, Kit Haringtonnal egy váratlan szünetben találkozott a sorozat 7. évadának forgatásán, Belfastban, mivel a rossz időjárás lehetetlenné tette a felvételeket.

“Egy más fajta módja a színészetnek, amikor elég frusztrálóvá vélik a helyzet, neked pedig le kell csendesítened a háttérzajokat magadban.” – jegyezted meg a színész.

Egy kávé mellett Kit Harington a kiábrándulás folyamatát – és újbóli felfedezését próbálta elmagyarázni, amit ő maga élt át. A kemény időszak után, amely a műsor sikeréből adódó folyamatos figyelmen alapszik, Kit ismételten megtalálta szerepében az izgalmat.

“Most már sokkal jobban tudok megbirkózni vele. Jobban tudom feldolgozni, mivel már látom a végét.”

Harington 2017 januárjában beszélt a TIME-al, a magazin Trónok harcás címlap sztorijához, melynek 7. évada július 16-án érkezik. Az alábbiakban egy megszerkesztett átirat lesz olvasható arról a beszélgetésről.

A nagyobb jelenetekben több száz statiszta vesz téget körül, praktikus speciális effektek, és olyan megjelölt helyek, ahová a vizuális effekteket fogják beilleszteni. Honnan ered a spontaneitásod, amelyre egy-egy alakításodhoz van szükséged?

“A Trónok harcában lévő kihívás az, hogy míg a kisebb, talán független filmek esetében általában csak egy kamera szokott lenni egy szobában, ami nagyon házias jellegű, sokkal inkább színész- és teljesítményközpontú. A Trónok harca esetében a legszebb és a lehető legjobb módon színészként te csak egy része vagy a látványnak a különböző felvételekben. Néha egy olyan zónába kell kerülnöd, ahol mindent kizársz magad körül, mivel a jeleneteknek nagyon részletesnek kell lenniük. A háttérnek a megfelelő helyen kell látszódnia, a füstnek a kellő szintbe kell felemelkednie, a fényeknek is megfelelőnek kell lenniük – vagyis többszáz dolog van, aminek tökéletesnek kell lennie. Bármely pillanatban megeshet, hogy a jelenet nem jöhet össze pont amiatt, mert ezek közül az egyik nem teljesül. Pontosan olyan, mint a Gyűrűk Urának a forgatása. De bármelyik nagy, epikus filmet is vehetjük példának. Egy más fajta módja a színészetnek, amikor mindez elég frusztrálóvá válik, neked pedig le kell csendesítened a háttérzajokat magadban. És persze vannak olyan helyzetek, ahol erre nincs szükség, például egy kevésbé heves jelenet esetén. Ehhez egy bizonyos fajta készségre van szükség, és aminek örülök, hogy én megkaptam lehetőséget ennek a kifejlesztésére, mivel amikor néhány színész belecsöppen, és túl sok minden zajlik körülöttük egyszerre, nem képesek még rögtön kizárni a zavaró tényezőket.”

Számomra a műsor által jelenleg bemutatott káosz és hatalmi küzdelmek sokkal inkább rezonálnak a jelenlegi politikai helyzettel, mint például két évvel ezelőtt.

“Nem teljesen értek egyet veled. Amikor a műsor elindult, 2008-at, 2009-et írtunk – pont a pénzügyi összeomlás után voltunk. Mindenki aggódott a pénzügyi helyzete miatt, az igazi instabilitás korszaka volt. Aztán elindult ez a fantasy műsor, ami pont a megfelelő pillanatban érkezett, abban a helyzetben pont az kellett, hogy az emberek kiszakadjanak a saját életükből, és egy olyan fantasy világba kerüljenek, amihez a saját életüket is hozzá tudják rendelni. Aztán elérkezett a stabilitás azon korszaka, ahol a dolgokat szinte kivonták a forgalomból. Végezetül pedig eléggé lenyűgözőnek tartom – talán ezek a dolgok pont 8 éves ciklusokban váltakoznak – a világ, legalábbis az én nézőpontom szerint ismételten széthúz, szétesik. Jelenleg káosz uralkodik a világban, akár a kormányunk vezérelt káosz ez, akár nem. Érdekes egy olyan tévé műsornak a részese lenni, amely nem tükrözi a világunkat, de ugyanakkor mégis.”

“Az egyetlen irónia, amivel idén találkoztam, eléggé szomorú irónia: Izlandram mentünk a hó miatt, hiszen megérkezett a tél. Szerencsések voltunk, hogy megkaptuk a várt hó mennyiséget, hiszen a mi világunkban a tél egyértelműen nincs jelen. Ez a párhuzam pont egy ellentétes párhuzam. Amikor idén mentünk oda, ismét láttam azt a gleccsert, ahol négy évvel ezelőtt Rose-zal forgattunk, és azóta nagyon összezsugorodott. A saját szememmel tapasztalhattam meg a klíma változást és a globális felmelegedést, ami eléggé rémisztő volt.”

Talán van egy fajta kikapcsolódást jelentő része is a műsornak, de amit mondasz, az is igaz: Westeros is klímaváltozáson megy keresztül, csak pont az ellentétes irányban.

“És ugyanakkor Westeros hatalom játékosai is nagyobb machiavellisták voltak, mint a mi saját játékosaink. Sajnos egészen mostanáig. Hiszen most már Westeros egy szép helynek tűnhet, ahová elszabadulhatunk attól, amiket a hírekben látunk, mivel a mi világunk politikája egy nagyon sötét időszakba lépett az utóbbi hetek, hónapok során.”

Jon Snow egyike azoknak a karaktereknek, akiknek a történet íve már sokkal a műsor megítása előtt létezett, illetve sokkal azelőtt, hogy te megkaptad volna ezt a szerepet. Szerinted a te alakításod változtatott valamit ezen az íven?

“Szerintem azért én kaptam meg Jon Snow szerepét, mivel eléggé sok van belőlem Jonban. Amikor elolvastam a szerepet papíron, már akkor tudtam, hogy van belőlem valami benne. Beszéltem erről Daviddel és Dannel is, akik azt mondták, hogy amikor én léptem be a felolvasáshoz, egyből érezni lehetett a szobában, hogy van bennük valami közös. Ahogy elképzelték Jon Snow-t, szerencsére pont a megfelelő embert találták meg hozzá. Ahogy megformáltam őt az évek alatt, mindig is éreztem, hogy hosszú útja lesz, a gondolataimban mindig is 8 év szerepelt. Hiszen azt szeretnénk, ha a karakter folyamatosan tanulna, majd tovább fejlődne. Ebben az évben nagyon boldog vagyok, és remélem, hogy ez át fog jönni.

Nem gondolkoztam igazán hosszútávon – hiszen minden jelenetet úgy forgatsz le, ahogy megkapod. De volt egy idő, amikor az gondoltam, hogy amit a karakterrel csinálok, az nem jó. Hibákat követtem el, és úgy éreztem, hogy nem eléggé érdekes a nézők számára. Ez furán hangozhat, de sosem voltam igazán elégedett vele. Talán pont ez az, ami Jont Jonná teszi. Ez a fajta szorongás. Talán egy kicsit mogorvább is lehetne, sokszor nem igazán jön át érzelmileg. De amint megtettél bizonyos döntéseket, az a karakter már az a karakter marad. Csak egy olyan színészként fogod feltünteni magad, aki meg szeretné változtatni a karakterét, és akkor a saját első megérzéseidet árulnád el vele. Szóval most már elégedettebb vagyok Jonnal, mint azelőtt. Ebben az évben megjelenik egy fajta szeizmikus változás, mely során minden, amit az évek során tanult, hirtelen… ugyanaz a Jon marad, csak felnő.”

A múltban eléggé frusztrált volt, és talán ugyanígy frusztráló is lehetett eljátszani őt.

“Határozottan frusztráló.”

A rajongói ellenőrzés mértéke mekkora kihívást jelent számodra?

“Évadról évadra fogom végigvenni. Szerintem a műsor leginkább a 2. és a 3. évad során indult be igazán, ami nagyon izgalmas volt, hiszen a figyelem mértéke ekkor növekedett meg globálisan. Az 5. évadnál kezdett el megterhelővé válni, egyre nehezebb és megállíthatatlanabb lett a rajongás mértéke. A kezdeti izgalom elkopott. Most már sokkal jobban tudok megbirkózni vele. Jobban tudom feldolgozni, mivel már látom a végét. Ráadásul magammal szemben is őszintének kell lennem, hiszen nem tudom, mikor lehetek része még egy ilyen hasonló élménynek. Magától értetődőnek érzem már, hogy elmehetek a SAG Awardsra, az Emmy-re vagy a Golden Globe-ra minden évben. Ebben az évben ez már nem így van [Kitnek ki kellett hagynia az idei Screen Actors Guild Awardsot munkahelyi kötelezettségek miatt, mely ezután az interjú után 2 nappal lett megtartva.] Mikor lesz a következő alkalom, hogy ismét beléphetsz eme megszentelt termekbe? Elképesztő, hogy eddig biztosra vehettem ezeket. Az élvezetek, a kétségbeesett vágy az élvezet után, ami segíti elnyomni az elkerülhetetlen tompa érzetét.”

Milyen érzés nem tudni róla, hogyan fog véget érni?

“Voltak bizonyos teóriáim egészen tavalyig, rengeteg teóriám. Csoportosan mindig sokat teorizálunk, órákat a zöld szobában. Annyira várom már, hogy megkapjam a következő évad forgatókönyvét, mivel fogalmam sincsen, mi következik. Nem szabadna ennyire a végén gondolkodnom, amikor még maga Jon sem tudja, mi lesz a vége, csupán folyamatosan haladunk feléje. De ettől még alig várom, hogy elolvashassam a forgatókönyvet. Úgy érzem, be fognak minket zárni egy szobába elolvasni, hogy biztosan semmi se szivároghasson ki.”

Szerinted hogyan változott idővel a műsor gyártása?

“Annyit fejlődött, hogy teljesen megijednél tőle. A Paint Hallban, [így hívják a belfasti stúdiót, ahol forgatják a sorozatot] emlékszem, hogy az első évben azon kívül még csak pár lakókocsi volt, és nem volt még a második stúdió. Még egyszer Dan Weisstől kérdeztem meg Izlandon egy sör mellett, hogy nem szeretne-e csak úgy bemenni a stúdióba egy este, amikor már mindenki elment, felkapcsolni a lámpákat, körbejárni, majd ráeszmélni, hogy ezt mind én csináltam? Hiszen ők alkották meg ezt a stúdiót, és ezt a hihetetlen infrastruktúrát – és tudom, túl nyálasan hangzik, de van valamiféle családi hangulata. Egyszer valaki azt mondta nekem egy hasonló produkción dolgozva, hogy az a legszebb dolog, amin valaha is dolgozott, pont emiatt a családias hangulat miatt. Mindenki ugyanazokkal a nyögésekkel és panaszokkal tér vissza évente, de mégis mindenki szereti a másikat. Én pontosan emiatt fogom hiányolni azt, hogy minden évben visszatérhessek ide, ehhez a családhoz, és hogy ugyanazokat az embereket üdvözölhessem. Ez a legszebb dolog egy nagy franchise létrehozásában: néha úgy tűnhet, olyan, mint egy szörnyeteg, de végül, amikor megfelelően elkészült, egy pillanat erejéig, csak egy másodpercig olyan érzés, mintha egy normális munkád lenne egy normális irodában.”

Nehéz érzékelni, hogy a műsor vége már a láthatáron van?

“Szerintem ebben az évben mind megpróbáltunk hozzászokni ehhez a gondolathoz. Úgy hangzik ez, mintha valaki haldokolna, de valójában tényleg olyan, mintha valaki haldokolna. Érzelmileg sosem leszünk képesek végleg elköszönni tőle. Hiszen mindegyikőnt számára érzelmes időszakot ölelt fel – számomra a huszas éveim nagy részét jelenti. Ebben az évben megpróbálok teljesen búcsút venni tőle,  hogy a következő évben már csak a munkámat kelljen elvégezni, aztán leléphessek a fenébe.”