2016. szeptember 23. Interjú

Kit Harington is örül, hogy Jon Snow nem halt meg végleg. Az Emmy jelölt Trónok harca színésznek 1000 meg 1000 alkalommal kellett újravennie a híres jelenetet, melyben karaktere visszatér az életbe, hogy tökélyre fejlessze. Ez a kemény munka pedig teljes mértékben megérte.

A 2016-os Emmy-n Kit Harington és a Mr Robot Rami Malekje egymás ellen szálltak ringbe a Legjobb férfi mellékszereplő díjért. Habár végül Malek vihette haza a díjat, a W Royals számában a két színész egymás mellett jelenik meg a TV kategóriában. Harington a klasszikus fenség, a címet pedig Jon Snow immáron 6 éves megformálása miatt kaphatta meg. Mielőtt a fantasy sorozat berobbanásával szex-szimbólummá vált volna, csak egy ismeretlen londoni színpadi színész volt, aki Mekis verekedésekbe keveredett.

Mi volt a legelső dolog, amiért meghallgatásra kellett menned?

“A legelső dolog, amiért meghallgatásra mentem? Talán az, amikor a dráma iskolába jelentkeztem. Ahhoz meghallgatásokon kellett részt vennem. De a legelső hivatalos munka, amiért meghallgatásra mentem, az egy BBC komédia volt. Szerintem amikor elvégzed a dráma iskolát, és jelentkezel az első meghallgatásodra, akkor nagyon sok erőfeszítést teszel, és él benned a bizonyítási vágy. Már nem emlékszem a szerepre, csak arra, hogy nagyon izgultam miatta.”

Megkaptad a szerepet?

“Nem. Nem szereztem meg, és akkor úgy éreztem, mintha az lenne a legrosszabb dolog a világon. Nem kaptam meg a munkát. Ó, istenem, borzalmas vagyok! De ezután nem sokkal sikerült egy másik munkát kapnom.”

Mi volt a legelső munkád?

“A legelső szerepemet a War Horse-ban kaptam. A War Horse színdarabban. Tudom. Szerencsém volt vele. Az volt a legelső munkám. Egy fiatal férfira volt szükségük, aki úgy néz ki, mint aki még a serdülőkor előtt áll, akkoriban pedig még beleillettem ebbe a kateógriába. Vagyis, úgy néztem ki, mint egy serdülőkor előtt álló fiú, ami pont megfelelt a szerep megszerzéséhez. Így én játszottam a főszereplő fiút a War Horse  színdarabban.”

És a War Horse vezetett el Jon Snow-ig, igaz?

“Közvetve, de igen. Szerintem a producerek a War Horse-ban láttak meg engem. Minden Egyesült Királyságbeli fiatalt meghallgattak Jon Snow szerepére. Nemet mondtam a War Horse folytatására. Érdekesek ezek az apró döntések, amiket meghozol az életben. Vagy az olyan dolgok, melyek különböző esetben egy teljesen más irányba visznek el. Nemet mondtam a folytatásra – sokat gondolkoztam rajta, és majdnem folytattam a színdarab előadását még 6 hónapig. Jó pénzt adtak volna érte. De aztán nemet mondtam azzal az indokkal, hogy más dolgokban is szeretném kipróbálni magam. És ekkor jött Jon Snow szerepe.”

Emlékszel a meghallgatásodra Jon Snow szerepéért?

“Monoklim volt. Az előző este egy verekedésbe keveredtem. Szerintem sokkal szívósabban tűntem miatta, mint amúgy. Azt hitték, hogy egy bokszoló vagyok. Pedig csak verekedésbe keveredtem egy sráccal a McDonald’sban, ahová egy lánnyal mentem el, akivel akkoriban randiztam. Késő este volt, nem volt szabad hely, mi pedig szerettünk volna leülni. Így megkérdeztük ezt a srácot és a barátnőjét, hogy leülhetünk-e az asztalukhoz. Azt felelték, hogy igen, nem gond. Aztán oda is ültünk hozzájuk, a srác pedig hirtelen nagyon gorombán kezdett el viselkedni a lánnyal, akivel érkeztem, különböző gúnyneveken szólította. Mi pedig úgy voltunk vele, hogy nem szeretnénk semmiféle bajt okozni, csak elfogyasztjuk az ételünket, aztán megyünk is. De ekkor a srác ronda disznónak, vagy hasonlóan rossz néven szólította a lányt, én pedig felálltam, és azt mondtam neki, hogy “Nem, nem szólíthatod őt így. Állj fel.” Így tulajdonképpen kihívtam őt egy verekedésre, amit sosem tettem még azelőtt. És persze ő egész idő alatt ült, amikor pedig felállt, egyre csak fölém magasodott. Ennél a pontnál jöttem rá, hogy nekem kell az első ütést rámérnem, máskülönben teljesen nyúlbélának tűnök. És persze kikaptam. Így ezután monoklival jelentem meg a Jon Snow meghallgatáson. Szerintem ez a srác, aki behúzott nekem, még segített is megkapni a szerepet, szóval köszönöm.”

Mi történt, amikor kiderült, hogy te kaptad a szerepet? Izgatott vagy ideges lettél?

“Emlékszem, hogy a War Horse legutolsó előadására készültem, az ügynököm pedig felhívott, és elmondta, hogy megkaptam a szerepet a pilotra. Akkor még csak egy pilot volt tervben. Én pedig a fellegekben jártam. Ez volt a legelső tévés szerepem. A legelső szerepem filmen, amit igazán szerettem volna. Ujjongani kezdtem. Aztán ezen a ponton eszembe jutott, hogy a felajánlott pénz hatalmas. Olyan sok, amit még sosem tapasztaltam. Alapvetően egy év színházi szerepléssel egyenértékű. Csak azt nem tudtuk, hogy milyen lesz. Egyáltalán nem volt elképzelésünk róla, főleg nem arról, hogy jó lesz-e. Hogy az embereknek fog-e tetszeni. Akkor még csak egy pilotot rendeltek be. Szóval nem tudom, de ugráltam örömömben. Ujjongtam. Mert imádtam a forgatókönyvet a legelső szótól kezdve. Ez annyira kib*szottul fura. Ezt kell csinálnom. Ez annyira fura.”

A Trónok harca legutóbbi évadában visszatértél a halálból. Kíváncsi vagyok, hogy hányszor vettétek fel a feléledős jelenetet.

“Vagy ezerszer meg ezerszer vettük fel azt a jelenetet. Mivel annyira kulcsfontosságú momentum volt az, ahogyan zihálok. Folyton újra akarták venni a jelenetet, nekem pedig nagyjából ki kellett jelentem, hogy nem tudom, mégis hogyan csinálhatnám máshogyan. A szart is kiforgattuk ebből a jelenetből. De valójában szó szerint felébredtem, hiszen hosszú órákon keresztül kellett ott feküdnöm. Emlékszem is, hogy elaludtam egy jelenet közepén, aztán felébredtem. Ismered az érzést, amikor felébredsz, és hirtelen nem tudod, hogy hol vagy?”

Igen.

“Nincs is ijesztőbb egy Trónok harca szerű világban való felébredésnél.  Érted, mire gondolok? Csak úgy mondom – meztelenül. Látni Tomot, Melisandre-ot és mindenki mást körülötted állva, miközben arra gondolsz, hogy úr isten, meghaltam, és tényleg Westerosba kerültem.”

Én imádtam, amikor megkérdezték tőled, hogy mit láttál, amikor meghaltál. Volt benne valami nagyon szívszorító, mivel semmit sem láttál. Tetszett, ahogyan ezt mondtad.

“Ez volt a kedvenc sorom azok közül, amit valaha is mondhattam a Trónok harcában. Ha valaki visszatér a halálból, akkor persze, hogy az az első hozzá intézett kérdés, hogy mit láttál? Mi volt ott? Mondd el nekünk, mert ez az a kérdés, ami minden embert foglalkoztat egész életében. Tudnunk kell, mi fog történni. És persze, nem volt ott semmi. Érted? Ami a legijesztőbb dolog, amit valaha is halhatsz. Ez pedig csak egy újabb példa a Trónok harca közönségének szánt büntetésből. Tudod, mit? Azt hitted, hogy van mennyország. De nincs. Lépj túl rajta. Igen.”

De te visszatértél. Szóval ez egy ajándék.

“Sokkal boldogabb vagyok, hogy visszatérhettem. Ha létezhet annál jobb dolog, hogy a valóságban életben vagy, akkor az az, hogy fiktíven is életben vagy.”

De te sosem gondoltad, hogy tényleg meghalhatsz, ugye?

“Volt pár hét, amikor tényleg azt hittem, hogy végleg meghalok. Amikor megkaptam a szövegkönyvet, és elolvastam, pár hétig azt gondoltam, hogy hát, úgy látszik, ennyi volt. Nem éreztem ezt így helyesnek. Egyáltalán nem. Nem álltam készen a távozásra. Aztán elmondták. Az elsők között voltam, akik megtudták. Aztán magamban kellett tartanom ezt a titkot mindenki elől. Család és barátok elől is.”

Nem mondhattad el a szüleidnek sem?

“Ó, elmondtam a szüleimnek. Jól kezelték a dolgot. Elmondtam nekik, hogy oké, anya és apa, most már ti is be vagytok avatva. Ti, én és a producerek tudják egyedül, senki más. Ezután nekik is mindenkinek hazudniuk kellett, családnak, barátoknak, mindenkinek miattam. Szerintem élvezték. Tetszett nekik a helyzet. A szüleim eléggé drámaiak tudnak lenni.”

Amikor elmondtad a szüleidnek, hogy színész szeretnél lenni, mit mondtak rá?

“Apa úgy volt vele, [hosszú sóhaj] Oké. [Nevetés] Anya pedig szerintem örült neki. Igazán támogatóak voltak. Szerencsés ember vagyok. Nagyszerű emberek között nőhettem fel. Szerintem minden szülő rémálma az, hogy a gyerekük egy napon kijelenti, színész szeretne lenni. Ó, istenem. De aztán működött. Szerintem apa azóta is lenyeli a szavait.”

Számodra melyik színész számít fenségnek?

“Emma Thompson. Még csak elkezdeni sem tudom a megértését, hogyan csinálja amit csinál ennyire természetesen, könnyedén és ragyogóan. És amilyen nagy tiszteletnek örvend, mégis úgy érzem, hogy azok közé a színészek közé tartozik, akik nem eléggé hangoztatottak. Hiszen – ő hihetetlen. Van egy jelenet az egyik kedvenc filmemben tőle, ami fura, de a Love Actually-ben van, amikor rájön, hogy a férje megcsalja. Kap egy ajándékot, és elhagyja a szobát. A szobájába megy, és sír. Rendbe szedi magát, visszamegy, és az alatt az idő alatt, amíg nem volt a szobában, az élete megváltozik, és egyben nem is. Az előadása pedig gyönyörű. Mark Rylance is fenséges számomra. Szerintem sok brit számára az. Aztán Edward Norton a 25th Hour-ban. Nagyszerűen beszédet ad benne. Olyan sok ember van, akire felnézek,  és csodálok. Ben Whishaw például.”

Színpadi vagy filmes színészként?

“Mindkettő. Ő volt az egyik oka annak, hogy színész akartam lenni. Láttam őt a Hamletben, ami az első szerepe volt a dráma iskola után, ezután döntöttem el, hogy dráma iskolába akarok menni. Olyan szeretnék lenni, mint ez a fickó. Elképesztő, elképesztő, elképesztő volt. Lenyűgöző előadás. És a Bright Starban. Van abban a filmben egy momentum, ahol Abbey Cornish megtudja, hogy meghalt, rámutat a szívére, mintha valami nem lenne rendben, aztán kiderül, hogy összetört a szíve. Ez valójában sírásra késztet engem.”

Milyen filmek késztetnek még sírásra?

“Mindig a legfurcsább dolgokon sírok. Amikor repülőn utazom, akkor az egyáltalán nem sírós filmeken is sírok. Furcsán érzelmessé válok a repülőkön.”

Idefele jövet is néztél filmet a repülőn?

“Igen, és kicsit sírtam is. Talán a fáradtság miatt lehetett. Egy csapat walesi emberről szólt egy bányászati faluban, akik vettek egy lovat, és együtt mentek el lovagolni. Az a címe, hogy Dark Horse.”

Ki jön be neked a filmek világából?

“Ugyanaz a keresztnevük. Az egyikük Juliette Lewis a Natural Born Killersben, komolyan belezúgtam abban a filmben. Ő félelmetes, vagyis bátor és félelmetes. A másik, akit nagyon kedveltem, az Juliette Binoche, a Trois Couleurs: Bleu című filmben.”

Van kedvenc filmes szerelmes jeleneted?

“Nem igazán szerelmes jelenet. A The Wicker Manben van. Amikor a nő meztelen, és a falat veri.”

Azt nem igazán nevezném szerelmes jelenetnek.

“Én se nevezném annak, de ez az első, ami beugrott, ami eléggé bizarr, mivel egyáltalán nem szerelmes jelenet.”